Így láttam Indiát

Dr. Kiss János Botond
túrakalauz

160 oldal
kiadva: 2017
Aves Alapítvány

A szerző 2001-ben tett indiai útjának indíttatása Kipling legendás A dzsungel könyvének gyermekkori élményén alapszik, amely visszatérő érzelmi motívumként kíséri végig az írást. A szerző útitársa gyermekkori barátja, a néhai Szelei-Szabó László természetfotós és civil környezetvédő volt, akinek dokumentációs munkájából színes fotósorozat ad ízelítőt a könyv végén. Maga a mű – címével összhangban – a szerző indiai utazásának élménybeszámolókkal, szakmai és társadalmi leírásokkal tarkított valós útleírása, helyenként megfűszerezve filozofikus gondolatsorokkal az ember és környezete bonyolult kapcsolatrendszerének szövevényéről, s az aggasztó jövőképről. A zoológusvéna természetesen felvonultatja a gazdag állatvilág – különösen a madárfauna – főbb képviselőit, kitérve az egyes fajok élőhelyére, viselkedésére és természetvédelmi problémáira, valamint természetesen a tigrisles izgalma sem maradhatott el. A szerző természettudományos indíttatása ellenére harmonikus arányban taglalja a gazdag természeti, társadalmi és kulturális viszonyokat, amely kifejezetten színessé teszi az útibeszámolót. Tudomány- és kultúrtörténeti szempontból kifejezetten értékesnek tartom a rendre visszatérő, témába vágó idézeteket, például gróf Széchenyi Zsigmond indiai utazásainak beszámolóiból. Az utazó és társa külön nemes célként tűzte ki neves elődünk, Kőrösi Csoma Sándor áldatlan állapotú sírjának meglátogatását és egy méltó emléktábla elhelyezését. Ugyan az utazás eredeti tervei a váratlan események (sárkányok: ahogy a szerző nevezi) ázsiai sodrában több ponton csorbultak, azonban a szerző helyénvaló bölcsességgel élte meg és írta le a viszontagságokat is az örömök és a csodálat mellett.